Te döntöttél. Én nem dönthetek? Miért van az, hogy csak egyikünk dönthet, és az te voltál? Nehogy azt hidd, a saját életedről döntöttél. Az enyémet vetted el, pedig nem akartam neked adni. Mit követelsz tőlem? Könnycseppeket? Nem elégszel meg azzal, ami ott van nálad, s a hülyék szívnek nevezik?

" Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... Miért? "
Csak egy szívem volt.
Hatalmas csatát vív a szív az aggyal.
Harcolnak marják egymást szüntelen.
Percről percre, napról napra dúl a viadal:
A szív még mindig szeret.
Hiába súg az agy: értelmetlen.
Felsír a szív könnyeket ejtve,
de nem riad meg semmitől.
Űzi maga formált igazát kétségbe esve,
S míg létezik érzés, hite nem gyengül.
Tudja jól az elme, hogy nem szeret,
Mégis van valaki, kit a szív egy életen át sem felejt.
0 tollhegy.:
Megjegyzés küldése