last man standing.

I felt again. These feels weren't as good as they should have been, but they were feels and that's it. But I wasn't empty any more. I was full of bad feels.

És még a nevét sem tudom, hogy megkeressem, ha szükségem van rá. És határozottan szükségem van rá, mert segít, anélkül, hogy tudna róla, anélkül, hogy tudná, segítségre szorulok. Anélkül, hogy kiejtené a nevét...Ha elnevezhetném...William-nek hívnám.

Tényleg hoppanálok. A 2. órán sikeresen áthelyeztem magam a karikába, miután először csak a fél lábam érkezett meg oda, másodszor pedig el akartam hoppanálni egy tengerpartra, és bizonyára sikerült is volna, ha egy nagy dörrenéssel nem lép működésbe a terem védőbűbája. Túl élethűre sikeredett a szabadság érzése, hogy már a helyszín kinézetét is befolyásolta. Így természetesen magaménak tudhatom a társaim lenézését, és az általuk adott becenevet: A béna Eridonos. Gondolatban, persze. Egyikőjük sem mert odajönni hozzám, talán féltek, hogy belehoppanálok a ruháikba. Kettőnknek csöppet szűk lett volna a hely.