last man standing.

I felt again. These feels weren't as good as they should have been, but they were feels and that's it. But I wasn't empty any more. I was full of bad feels.

És még a nevét sem tudom, hogy megkeressem, ha szükségem van rá. És határozottan szükségem van rá, mert segít, anélkül, hogy tudna róla, anélkül, hogy tudná, segítségre szorulok. Anélkül, hogy kiejtené a nevét...Ha elnevezhetném...William-nek hívnám.

Tényleg hoppanálok. A 2. órán sikeresen áthelyeztem magam a karikába, miután először csak a fél lábam érkezett meg oda, másodszor pedig el akartam hoppanálni egy tengerpartra, és bizonyára sikerült is volna, ha egy nagy dörrenéssel nem lép működésbe a terem védőbűbája. Túl élethűre sikeredett a szabadság érzése, hogy már a helyszín kinézetét is befolyásolta. Így természetesen magaménak tudhatom a társaim lenézését, és az általuk adott becenevet: A béna Eridonos. Gondolatban, persze. Egyikőjük sem mert odajönni hozzám, talán féltek, hogy belehoppanálok a ruháikba. Kettőnknek csöppet szűk lett volna a hely.

u can see it through my chest.

Te döntöttél. Én nem dönthetek? Miért van az, hogy csak egyikünk dönthet, és az te voltál? Nehogy azt hidd, a saját életedről döntöttél. Az enyémet vetted el, pedig nem akartam neked adni. Mit követelsz tőlem? Könnycseppeket? Nem elégszel meg azzal, ami ott van nálad, s a hülyék szívnek nevezik?

" Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... Miért? "

Csak egy szívem volt.

Hatalmas csatát vív a szív az aggyal.

Harcolnak marják egymást szüntelen.

Percről percre, napról napra dúl a viadal:

A szív még mindig szeret.

Hiába súg az agy: értelmetlen.

Felsír a szív könnyeket ejtve,

de nem riad meg semmitől.

Űzi maga formált igazát kétségbe esve,

S míg létezik érzés, hite nem gyengül.

Tudja jól az elme, hogy nem szeret,

Mégis van valaki, kit a szív egy életen át sem felejt.