" A magányos embereket megveti a társadalom, a magányos farkasokat azonban nem. Talán sosem fogom megtudni, milyen alakot öltenék, talán elsilányult jellemem már nem elég ahhoz, hogy megtanuljam. De biztosan érzem legbelül, hogy farkas lennék. Nem embernek kellett volna születnem, hanem farkasnak. És hogy ezt beteljesítsem, animágus leszek. Ennél a rideg valóságnál még a halál is jobb. Iskolába járok, alszom, néha még órákra is járok. De eközben nem élek. Farkasként lehetőségem nyílna arra, hogy megérezzem a szabad élet mámorító ízét ehelyett a kesernyés, végtelen ellenszenv helyett, amit magam, és a nyomorult életem iránt érzek. Szánalmas vagyok. Farkasként el tudnám magam fogadni. El tudnám fogadni, hogy élek, hogy lélegzem. Emberként minden egyes levegővétel emlékeztet arra, hogy nekem nem lenne jogom ilyen tiszta gondolatokra, nem lenne jogom gunyoros, és lenéző mosolyokra. Minden nap arra ébredek, hogy élek…És minden nap úgy fekszem le, hogy meghalni szeretnék."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 tollhegy.:
Megjegyzés küldése