Lépteimet kényszeredetten fogom ráérősre, és az arcomat is egy torz fintorba kényszerítem. Szinte megváltás, amikor végre olyan közel érek, hogy elmosolyodhatok...Már messziről kitűnnek a jégkék pillantások, a szőke tincsek keretezte arc. Rég látott vonások. Én pedig csak mosolygok.
Mégsem bírtam ki. Naiv vagyok, ha azt gondoltam, hogy sikerülhet. De nem volt rá szükség, hogy megszegjem az ígéretemet. Megmondta, hogy ő pedig nem fogja hagyni. Nem is hagyta. Természetesen nem találtam meg. Magamhoz képest egész nyugodtan viseltem. Mikor más ismerős részhez értünk, nem is érzékeltem, hogy a kezénél fogva most én húzom magam után. Aztán...Már csak homályosan emlékszem. Merev nyakkal ébredtem, pedig rajta aludtam...

Ó, ha farkas volnék...

" A magányos embereket megveti a társadalom, a magányos farkasokat azonban nem. Talán sosem fogom megtudni, milyen alakot öltenék, talán elsilányult jellemem már nem elég ahhoz, hogy megtanuljam. De biztosan érzem legbelül, hogy farkas lennék. Nem embernek kellett volna születnem, hanem farkasnak. És hogy ezt beteljesítsem, animágus leszek. Ennél a rideg valóságnál még a halál is jobb. Iskolába járok, alszom, néha még órákra is járok. De eközben nem élek. Farkasként lehetőségem nyílna arra, hogy megérezzem a szabad élet mámorító ízét ehelyett a kesernyés, végtelen ellenszenv helyett, amit magam, és a nyomorult életem iránt érzek. Szánalmas vagyok. Farkasként el tudnám magam fogadni. El tudnám fogadni, hogy élek, hogy lélegzem. Emberként minden egyes levegővétel emlékeztet arra, hogy nekem nem lenne jogom ilyen tiszta gondolatokra, nem lenne jogom gunyoros, és lenéző mosolyokra. Minden nap arra ébredek, hogy élek…És minden nap úgy fekszem le, hogy meghalni szeretnék."

Gurkók. Tényleg imádnak. Szemtanú is van, innentől kezdve ha valaki azt mondja nekem, hogy nincs okom félni tőlük, hazudik. Semmi tudományos alapja nincs, de egyszerűen 200 méteres körzetben vonzom az összes gurkót. Nem lennék terelő, habár nem is volt olyan rossz a kis délután leszámítva az esőt. Igazából nem tudom mit problémázom ezen...Legalább szereztem Leslie-nek egy vicces délutánt.
Na persze nem csak ő röhöghetett rajtam. Bolondok napja alkalmából kaptam egy türkiz színű varázsport. A hülye nem olvassa el, hogy csak 24 óra múlva jön le...Egy napig türkiz arccal mászkálni...elég érdekes dolog, de legalább megnevetteti az embereket. Egy napig csak nevető diákokat láttam.
Viszlát...Én azért reménykedek benne, hogy a mihamarabbi viszontlátás nem is lesz olyan hamar, de tisztában vagyok vele, a suli nem olyan nagy, hogy min. egy évig el tudjuk kerülni egymást.
Majám szőke lett. Szőke. A vörös ezerszer jobban állt neki, és egyáltalán nem értem, hogy miért. 'Fő a változatosság. ' -.- A változatosság kedvéért kopasz leszek...Ez körülbelül olyan. És tetszik neki. o.O Maja nem Maja vörös haj nélkül :[
Ja és hát mindenki eltűnt. Lassan kezdem azt hinni, hogy a suli egy Majából és egy Leslieből áll. Bár...azért valljuk be, nem bánnám. :P