A pontos dátumokat sosem jegyzem meg.
One of my best days. A tengerpart, és ő. Már meg sem lepődök a dolgon, pedig teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem követem, és arról is megvagyok győződve, hogy ő sem engem. És mivel a sorsban, valamint a véletlenekben sem hiszek valami nagyon, fogalmam sincs mire gondoljak. Inkább csak örülök neki.
Szalagavató. Csodás élmény volt az emberekkel telizsúfolt teremben ücsörögni. Igazából Lill mentett ki, nem is maradtam ott valami sokáig. Majd elbúcsúzok a végzősöktől máskor.
Lépcsőház. No comment. Komolyan. Mintha már csak megszokássá vált volna a dolog. Olyan megszokássá, aminek mindig túlságosan örül az ember.
És akkor ennyi. =) Nem valami tartalmas egy hét, pedig biztos vagyok benne, hogy még egyéb is történt velem. Nem ragadhatott meg valami jól bennem a történet, az biztos.
A vizsgáimmal szép lassan haladok, minek elsietni a dolgot? Hamarabb úgysem fogok évfolyamot lépni...Vagy megbukni.
The last few days...
2009. március 2., hétfő
Krónikás: Natalie dátum: 8:32
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 tollhegy.:
Megjegyzés küldése