A családom

Az édesanyám. Shaelyn Heacew. Nem örököltem a szépségét. Tulajdonképpen egy elfuserált másolatnak mondhatom magam. Zöld szemeiben mindig valami mérhetetlen szomorúság csillant, még ha mosolygott is. Sosem kérdeztem róla, de mindig érdekelt. Szép nő volt. Igazságos, megértő, és igazi anya. De megváltozott. Amikor Dereck meghalt, és én minden eddigi szeretetemet meghazudtolva nem álltam vele szóba, megtört benne valami.




Ez itt egy kép az édesapámról. Michael R. Dow. A repülés mestere volt, az egyszer biztos, de nagy sajnálatomra ezt a képességét a bátyám örökölte. A poénkodásban is mindig az első helyen állt. Egyetlen hibája, hogy a komoly dolgokat is próbálta viccekkel elütni. Talán sosem nő fel...



David L. A. Dow. Röviden a bátyám. Mindig is jóképű volt. De a képeken sajnos egyik sármos mosolyát sem csillogtatja meg, pedig szívesen elbüszkélkedhetnék vele. Önzetlen, de sajnos zárkózott is. Ő nem változott. Nagy szívében bárki helyet kaphat, csak ki kell érdemelni.



Áhh, az utálatos nagynéném. Sosem kedvelt, de ez az érzés kölcsönös. Örökké azzal próbálkozott, hogy belőlem is ugyanolyan lányt neveljen, mint az unokanővéremből. És egy nagy kudarcként élte meg, hogy ez nem sikerült. Örömmel tölt el a gondolat, hogy nem hasonlítok rá.



Dereck...Hát nem szívdöglesztően helyes? Dehogynem. És még az sem látszik meg rajta, hogy egy kis vámpírvér csörgedezik az ereiben. Vagyis csörgedezett. Szerintem most már értitek miért szerettem bele. Az a felnőtt viselkedés, amit már gyerekkorában is tanúsított, teljesen levett a lábamról. Már kisgyerekként is a világmegváltásról álmodozott...