Vakolatbontás ~

Talán már említettem, hogy nagyon ügyesen tudok közel kerülni valakihez. Sosem robbantok le semmiféle védőfalat, attól sokan megijednek, és még erősebbet építenek maguk köré. Én csak a vakolatot bontom le, és ráhagyom a döntést. Ez azt is jelenti, hogy én már döntöttem. És most már tudom, hogy Ő is. Nem jó érzés látni, hogy úgy gondolja, rossz döntést hozott, de...önző vagyok, és persze kíváncsi. Telhetetlen. Türelmetlen. Hihetetlennek hangzik, de végre értek valamit vele kapcsolatban. A fal, és minden egyéb azt a célt szolgálta, hogy ha tényleg megkeresi azt a valakit, akkor ne legyen senki, akit fájó szívvel kell itt hagynia. Eddig makacsul kitartottam amellett, hogy jár nekem ennyi boldogság. Most már elbizonytalanodtam. Nem tehetem tönkre az életcélját puszta önzőségből. Csak félek, hogy Ő is ugyanazt fogja nekem itt hagyni. Egy búcsúlevelet, amelyben megígéri, hogy ha élve marad, felkeres. Ijesztően ismerős. Erre lennék hivatott? Szép életcél, hogy éljek túl minden ilyet. Dave tudta, hogy őt megállítanám, de ő a bátyám volt. Most egészen más a helyzet...Tőle nem kérhetem, hogy miattam adja fel...Legközelebb meg fogom kérni, hogy mielőtt elmenne, búcsúzzon el. Persze feltétlenül megígérem neki, hogy nem fogom visszatartani, vagy megnehezíteni a dolgát. Egy utolsó találkozást megér. Most még fontosabbá vált, hogy boldoggá tegyem azoknak az embereknek az életét, akik már nem sokáig lesznek mellettem. Szebb hivatás, mint túlélésre menni.

A hétvégén elutazom Majáékhoz. Még meg kell vívnunk egy csatát. Még fiatal ahhoz, hogy a szülei bármire is kényszeríthessék, főleg nem arra, hogy hozzámenjen egy sráchoz, akit úgy szeret, mint a bátyját. Pénteken indultunk. Ma harcolunk, holnap pedig győzünk.