Vakolatbontás ~

Talán már említettem, hogy nagyon ügyesen tudok közel kerülni valakihez. Sosem robbantok le semmiféle védőfalat, attól sokan megijednek, és még erősebbet építenek maguk köré. Én csak a vakolatot bontom le, és ráhagyom a döntést. Ez azt is jelenti, hogy én már döntöttem. És most már tudom, hogy Ő is. Nem jó érzés látni, hogy úgy gondolja, rossz döntést hozott, de...önző vagyok, és persze kíváncsi. Telhetetlen. Türelmetlen. Hihetetlennek hangzik, de végre értek valamit vele kapcsolatban. A fal, és minden egyéb azt a célt szolgálta, hogy ha tényleg megkeresi azt a valakit, akkor ne legyen senki, akit fájó szívvel kell itt hagynia. Eddig makacsul kitartottam amellett, hogy jár nekem ennyi boldogság. Most már elbizonytalanodtam. Nem tehetem tönkre az életcélját puszta önzőségből. Csak félek, hogy Ő is ugyanazt fogja nekem itt hagyni. Egy búcsúlevelet, amelyben megígéri, hogy ha élve marad, felkeres. Ijesztően ismerős. Erre lennék hivatott? Szép életcél, hogy éljek túl minden ilyet. Dave tudta, hogy őt megállítanám, de ő a bátyám volt. Most egészen más a helyzet...Tőle nem kérhetem, hogy miattam adja fel...Legközelebb meg fogom kérni, hogy mielőtt elmenne, búcsúzzon el. Persze feltétlenül megígérem neki, hogy nem fogom visszatartani, vagy megnehezíteni a dolgát. Egy utolsó találkozást megér. Most még fontosabbá vált, hogy boldoggá tegyem azoknak az embereknek az életét, akik már nem sokáig lesznek mellettem. Szebb hivatás, mint túlélésre menni.

A hétvégén elutazom Majáékhoz. Még meg kell vívnunk egy csatát. Még fiatal ahhoz, hogy a szülei bármire is kényszeríthessék, főleg nem arra, hogy hozzámenjen egy sráchoz, akit úgy szeret, mint a bátyját. Pénteken indultunk. Ma harcolunk, holnap pedig győzünk. 

Végre sikerült készítenem egy képet Gingerről, anélkül, hogy széttépte volna. =) Egy a gond vele...túl 'aranyos' lett, márpedig Ginger minden, csak nem aranyos.











Majának pedig egy szép virágos képet akarok adni. De nem tudom melyik illene hozzá.

Azt hiszem ez lenne az...

Majának sok szeretettel Natalie-tól

Két csók, meg egy trutyis kaland

Ízelítő, amit úgyis csak a végén fogsz megérteni. 

Jobb lenne mindkettőnknek, és az emberiségnek is, ha soha többet nem találkoznánk. Két balszerencsés, aki vonzza a bajt, nem fér meg egymás mellett, a vége pedig az lesz, hogy felrobbantjuk a sulit...Öngyilkosjelölt. Rögtön ez jutott eszembe, amikor minden további nélkül kimászott az ablakon. Tényleg majdnem megölte magát, mert a faág letörött, és én mentettem meg. Igen, én. Ha valahol bajban, és én ott vagyok a közelben, akkor általában az velem történik, és a hős megmentő az egész más szokott lenni...Később kiderült, hogy a macskáját kereste...

Mosdó...Zöld trutyi...Én pedig teljesen begolyóztam. Az előző kettőre emlékszem, az utóbbit Lucas-tól tudom. Kb. egy öt éves szintjén lehettem, különben meg mi másért mázoltam volna végig a mosdót azzal a zöld cuccal? Azóta nem voltam ott, de nem is szándékozom a közeljövőben meglátogatni a mosdót. 

Érdekes, mennyire más volt a kettő. Az is érdekes, hogy mindkettőjük neve L-lel kezdődik. Senkit sem pofoztam fel. Lucas-t azért nem, mert egy kis szórakozás neki is megengedett, másrészt meg ha rögtön felpofozom, még elmegy a kedve a sulitól...És a későbbi próbálkozásoktól, amiket én nem akarok megakadályozni, feltéve ha nem én vagyok a kiszemelt. Ugyan máár, még csak elsős. 

A másik esetben pedig azt hiszem egyértelmű volt...Akkor meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Pofon? Max. azért, mert eddig még nem tette meg. De nem olyan egyszerű a dolog...Nem értem...Azon a napon, belenyugodtam abba, hogy én sem érthetek mindent. De mindketten tudjuk, hogy nem fogom annyiban hagyni. Nem azért, mert kíváncsi vagyok...Nem csak ezért érdekel. Volt már olyan, hogy nagyon akartál valamit, de legbelül tudtad, hogy talán ezzel másnak ártasz? Érezted már, hogy önző vagy, és mindent magadnak akarsz? Majaaaaa, merre vagy?